Vannak „egynyári” és vannak „évelő” táborok. Az „egy-nyáriak” adott helyszínen egyszeri munkát végeznek. Az „évelők” minimum két vagy több alkalommal is visszatérnek egy adott helyszínre. Itt mindig a harmadik nyár a fordulópont. Az első az ismerkedés és befogadás jegyében telik el. A második tábort tartják a „legnagyobbnak” és „legjobbnak”. A harmadik a vízválasztó. Ez történt Alsace-ban is. Két nagyon sikeres építkezés után már az előkészületek alatt érződött, hogy valami megváltozott. Rosszabbak lettek a feltételek is, az anyagi háttér is bizonytalanabbá vált. Ebben a helyzetben nemes gesztust tett a Vándoriskola.

Szinte önköltséges alapon finanszírozta meg a tábort. Úgy gondoltuk, hogy mindenképp ott a helyünk. Így vállaltunk el egy rövid munkát a falumúzeumban. A kis létszámú társaság az első két évben épült alkotások faszerkezeteit újította fel és tette rendbe, valamint egy régen gyaloghidat építettünk a Gubó előtti félszigetre. Itt nem a munka nagysága számított, hanem a hit, és a kiállásunk Marc
Grodwohl mellett. Nem vallottunk szégyent.

Csernyus Lőrinc