Torony

Vándoriskolás munkáim között fontos helyet foglal el a Makovecz Imre tervezte elzászi torony kivitelezése. Hogy miért, azt a diplomavédés előtt így fogalmaztam meg:

„Több szempontból fontos számomra ez a terv. Egyrészt az egyik legnagyobb volumenű tervfeldolgozási munka, amit a Vándoriskola évei alatt végeztem, másrészt ki tudja hányadik súlyos egzisztenciális válságom forrása. Aztán jöttek sorra a szebbnél szebb képek a kész állapotról, és azzal szembesültem, hogy még a legelvetemültebb részleteket is a rajzaim szerint építették meg. Ezután kezdtem magaménak is érezni az épületet, amiért talán nem haragszik meg a mesterem, Makovecz Imre.”

Az elzászi torony építése nem sikertörténet. Részben ennek a munkának köszönhetem, hogy megszilárdult bennem az elhatározás: az első adandó alkalommal elhagyom a pályát. A torony építése a szakmai történetem is. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy az előző évben felépített renoménkat sikerült lerombolni vele. Az eltévesztett léptékből adódóan a vándorok nem találták meg a helyüket a kivitelezés folyamatában, a lekötetlen energiák miatt pedig megbomlott a fegyelem. A végső mérleg két – szerencsére könnyebb – baleset, és egy motoros japáner teljes lenullázása volt. Elveszett a közös építés öröme, a vendéglátóinknak pedig szemlátomást nem mindig tetszett, amit láttak. Nem is lett folytatása az együttműködésnek.

A torony építésének históriáját másképp is meg lehetett volna írni, de fontos, hogy tanuljunk a hibákból.

Horváth Balázs