Az elzászi kiállítás jelszava a hajlék teremtése volt.
Makovecz Imre javaslatára a Vándoriskola hallgatói közül pályázat útján Szabó Gábor vándor munkáját választották ki a résztvevők.

A lapokra szegezett, szélezetlen fenyő deszkákból készült épület hivatalos neve „Gubó” (Le cocon) lett. A fesztivál szervezői a pavilonokat patakkal övezett  területen, több platón helyezték el, amelyekből a Vándoriskola a leglátványosabb telepítésű helyszínt kapta. Sajátos kettősség alakult ki a kilenc szoborszerű építmény és a Gubó területe, szellemisége és megvalósulása során. A francia hallgatóknak nyilvánvaló komoly nehézségeket okozott a természeti környezethez való viszony.

A létrehozott magas szintű művek egyfajta épületszobrok lettek. A mellettük dolgozó Vándoriskola munkája, kiindulása, viszonya más irányokat jelzett. Az egyéni akarat, a tálentum és  a csoportos alkotás egészséges arányú vegyülete elismerést váltott ki a szervezőkből.

Vándoriskola az építés során egy természetes folyamatot vitt tovább, és az építést az elkészülő épületnél tágasabb térben gondolta el.

Az építés befejezéseként jó hangulatú este zárta a tábort, kiderült, hogy a Gubó bulizásra is alkalmas.

Turi Attila