Pavilon az irodalmi temetőkertben

Koordinátor: Pap Ákos (ref. lelkipásztor)

Építész-tervező: Miháltz István (építészmérnök)

Irodalmi koncepció: Kardeván Lapis Gergely (irodalomtörténész, tanár)

Tájépítészeti koncepció: Eplényi Anna (tájépítészmérnök–rajz szakos tanár)

A festői tájon őrködő 1452-es, cinteremmel kerített magyarvalkói végvár-erődtemplom az Erdélybe látogató magyarság egyik zarándokhelye. A Miháltz Elek tiszteletes által nemesített gyümölcsöskert temetői „paradicsomkertben” egy 100 éves Pavilon áll, amelyet a kézügyességéről ismert fia, Ákos épített, és amelyben Jékely Zoltán is több nyarat töltött az 1930-as években. A falusiak, a templom, a táj meghatározó élménye nyomán született Medárdus c. regénye és elégikus versciklusa. Magyarvalkó népi építészetével Bátky Zsigmond foglalkozott, majd Jékely unokatestvére, Nagy Jenő néprajz professzor kutatta hagyományait.

Célunk volt az évtizedek során életveszélyessé vált műemlék-pavilon eredeti formájának visszaállítása. A régi-új épület egy Jékely Kalotaszeg kötődésű irodalmi és egy kisebb helytörténeti-kiállításnak ad otthont. A pavilon környezetében a műemléki szempontokat figyelembe vevő interaktív irodalmi és néprajzi
„táj-olvasó parkot” alakítottunk ki. A komplex kulturális emlékhely így átélhetővé teszi a falu szellemi örökségét saját lakosai és igényes látogatóközönsége számára. Az újjáépítést Miháltz István, építész-dédunka tervezte és művezette, a munkában a tiszteletes, helyi asztalosok és egy magyarországi csapat vett részt kis létszámú családias kalákában 2013 júliusában. Előzetes tájvizsgálatokat tájépítész hallgatók és épületfelmérést a BME-s hallgatók végeztek.

Eplényi Anna