2001 októberében a körösfeketetói vásárból stoppoltam hazafelé egy barátnőmmel. Suba Gábor „középkori lovag” vett fel minket, mellette Szedlák Jocó nemezművész, kemenceépítő, a népművészet ifjú mestere, az Igricek zenekar kobzása ült, hátul pedig kakastollas kalapban Szandai Józsi, Herencsény polgármestere.
Mivel a vásárból már ismertük egymást, nem volt nehéz leszervezni Herencsényben egy alkotótábort. Nagyon örültek annak, hogy lelkes pesti építészek elárasztják a falut, és építenek buszmegállót, információs táblát és tetőt Jocó kemencéje fölé.

2002 nyarán létrejött az első, általunk ismert MOME-s alkotótábor. Megépítettük a tetőt, a falubeli Józsik pedig segítettek a helyére emelni az új szerkezetet. Egy hétig dolgoztunk együtt, teljes szabadságban. Akkor kezdtük megismerni egymást.

A reggeli tai-chik (pálinkák) és a hatalmas, boronatárcsában sütött rántották nélkül nem lett volna energiánk véghezvinni az építkezést. Egy kecskeméti táncegyüttes is velünk tartott, így minden este volt mulatság, de volt kenyérsütés is Józsi nagynénjével, a mesemondó Teri nénivel, míg a közeli, XII. században épült török kápolnában Gulyás Laci szaxofonozott népdalokat.

Szakál Andrea építész