Pihenőkert és pavilonok

Táborvezető: Juhász Balázs

Érzéseink és a közösségünket alakító események talán fontosabbak voltak annál, amit építettünk. Meghatározóbb az építés öröme, a közös munka varázsa, mint a megvalósult épületek építészeti ereje. Ez nem a munkáink lekicsinylése, inkább azt fejezi ki, hogy nagyobb szükségünk volt arra, hogy képesek legyünk az épületért és egymásért építeni.

Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium vezetésében született meg az ötlet: udvarukat olyan kertté alakítsuk, ami méltó az iskola, Makovecz Imre épületéhez és szellemiségéhez. Turi Attila beépítési tervének forrása Makovecz meditatív tanulmánya volt, ami kijelölte a pergola és a pavilon helyét. Szent Erzsébet Sárospatakon látta meg a napvilágot, Sárospatak Csillagának is nevezték. Ez a motívum határozta meg számára a tömeg- és formaképző erőt.

A kivitelezés alatt úgy éreztük, hogy nem negyven különböző ember mozog az udvaron, hanem a kollektív tudat egységgé kovácsol minket, mintha egy láthatatlan élőlény negyven ujja lennénk. Talán ez a szellem az, ami élővé teszi az építést, a munkát az alkotás szintjére emeli, és elmélyíti azt a szeretetet, amit egymás iránt éreztünk, s amit vendéglátóinktól folyamatosan kaptunk. Az a hála és megbecsülés, amivel irántunk voltak, értelmet adott az építészet nehezen meghatározható fogalmának.

Juhász Balázs