A 2003-as herencsényi alkotótábor után azt szerettük volna, ha Lövétebányán a gyakorlatba is át tudjuk ültetni az egyetemi oktatást. Erdélyben, egy kis bányatelepülésen volt a bázisunk.

A helyi vadászokkal beszélgetve kiderült, hogy örülnének egy vadlesnek. Hosszas keresgélés után a bükkerdőben találtunk egy egyenes törzsű bükkfát, olyan helyen, ahol sűrűn megfordul a róka, a medve, az őz, a szarvas, a borz és a hiúz.

A tíz méter magas fő tartószerkezete gyalulatlan fenyő „rúdfa”, padozata gyalulatlan fenyő deszka, a mellvéd egyenes faágakból készült, amiket vékonyabb vesszőkkel szőttünk át.

A faanyagot lovakkal vontattuk a helyszínre. Az egyenes törzsű fa megmászása is nehézségekbe ütközött. Az építés első fázisában kötelek segítségével sikerült feljutni a tíz méter magasan lévő faágakig. Párhuzamosan zajlott a fő tartószerkezet és a hatalmas létra építése. A fő tartószerkezet a legyezőszerűen a fa köré épített fogópár sor, ami a gerendázatot tartja.

Demeter Ágota, Gál Béla építészek