Szervezők

Székelyföldi fürdő- és közösségépítő kalákák

Székelyföld legfontosabb természeti kincsei a gyógyvizei, gázfeltörései. A helybeliek ezekre a forrásokra építették a népi fürdőket. A 19. században sorra születtek a polgári fürdővárosok, de a történelem viharai elpusztították Erdély színes fürdőkultúráját. A medencéket visszahódította a növényzet, az épületek elenyésztek.

A székelyföldi népi fürdők felújításának gondolata 2001-ben, a lázárfalvi falufórumon született meg. Egy idős székely arra kérte a jelenlevőket, hogy segítsék újjáépíteni az egykor híres Nyír-feredőt. Megszerveztük az első kalákát, nem sejtve, hogy több ezer önkéntest megmozgató mozgalommá növi ki magát. Minden
helyszín egyedi adottságú, mégis vannak olyan alapelvek, amelyek elősegítik a kaláka sikerét.

A kaláka visszatérést jelent a közösségi munkához, mindenki saját ereje szerint vehet részt benne. Hagyományos építőanyagokból fürdő- és lábáztató medencét, öltözőt, pallóutat, filagóriát, padokat, forrásházakat építünk, információs táblákat festünk és megjelöljük a táj szakrális pontjait.

Esténként a táncházi programok mellett természeti, építészeti és kultúrtörténeti értékekről hallgattunk előadásokat.

A kalákák a helybéliekkel, a hazai és külföldi önkéntesek részvételével folytak, a munka közben barátságok alakultak ki. A tervezés és a megvalósítás célja a közösség szolgálata. A felújított fürdők hatással vannak a falu fejlődésére.

A jövőben is folytatjuk a kalákázást, mert hisszük, hogy az önkéntes, áldozatos munka értékmegőrző, értékteremtő hatással van az egyénre, a közösségekre, a tájra. Hisszük, hogy a táj védelme és fejlesztése csak a tájban élő közösségekkel együtt lehetséges.

A kalákák szervezője az Ars Topia Alapítvány.

HERCZEG Ágnes tájépítész, Ars Topia Alapítvány elnöke, a Székelyföldi fürdő- és közösségépítő kaláka mozgalom szervezője

Vándoriskola

„Az Egyesülés célja, hogy a szabad szellemi élet kibontakozásának intézményes keretet biztosítson. Ezért az Egyesülés egy építész mesteriskolát (Vándoriskolát) és egy szabadiskolát hozott létre…
Az alapítók meggyőződése, hogy korunkban a szabad szellemi élet legjelentősebb forrása a Rudolf Steiner alapította szellemtudomány. Az Egyesülés és Intézményei a szellemtudományt nem világnézetnek tekinti, hanem a jövő-kultúra szellemi forrásának, ahogyan a modern materialista civilizáció szellemi forrása a tudomány volt…
Az Egyesülés egyik legfontosabb törekvése, hogy nyitott maradjon a társadalom minden egészségesen és elfogulatlanul tudó, jóakaratú polgára számára, vagyis képes legyen kapcsolatot tartani belső szellemi forrása és a nyilvánosság között…”
– Kampis Miklós, Kálmán István, Makovecz Imre

A KKE Vándoriskolájába évente meghirdetett pályázaton jelentkezhetnek az építész diplomával rendelkező fiatalok. A képzés hat féléves, ami alatt a vándorok hat különböző mesternél dolgoznak fél-féléves időtartamig. A vándorokat mindegyik építészirodában a helyi feltételek szerint alkalmazzák. A félév elteltével a mester értékelő levelet ad vándorának. A vándoriskolásoknak a tervezési munkán kívül részt kell venniük tárgyalásokon, hatósági egyeztetéseken, művezetéseken, valamint figyelemmel kísérik a cégek gazdasági felépítését. A vándoroknak kötelezően részt kell venniük az Egyesülés rendezvényein valamint a vándornapokon, amelyek előre meghatározott szakmai és szellemi tematika szerint zajlanak. A tematikának ki kell fejeznie az Egyesülés alapító okiratában foglaltakat, és e vezérfonal mentén kell végezni a mindenkori képzést. A kötelező tevékenységen kívül az Egyesülés bármikor ajánlásokat fogalmazhat meg vándorai részére. A vándoriskolások Vándorkönyvet vezetnek a tevékenységükről, amibe munkáikat, mestereik értékelő leveleit és egyéb dokumentumokat gyűjtik. Minden váltásnál a munkába lépés feltétele, hogy a vándor bemutassa új mesterének a vándorkönyvet és az előző mesterek értékelő leveleit. A vándoriskola végén a hallgatók diplomamunkát készítenek, amit a mesterek tanácsa előtt védenek meg. A diplomamunka a vándor által tervezett és megépült, vagy építés alatt álló épület. A diplomamunka csak olyan terv, illetve épület lehet, amit a vándoriskolai mester felügyelt. Diplomavédésre a mesterek által előzetesen elfogadott portfólió alapján lehet jelentkezni. Felvételire és diplomavédésre minden év szeptemberében kerül sor.

CSERNYUS Lőrinc – a Vándoriskola vezetője

Sztánai műhely

A szellem ébredése
1999 szeptemberében kilenc magyarországi tájépítész egyetemi hallgató és oktató tájfelmérést végzett a Sztánai-völgyben. A vizsgálat célja Kós Károlynak és családjának harminc éven át otthont adó völgy természeti értékeinek feltárása. A helyszíni munka újabb feladatokat, tennivalókat hozott, így az egyszeri alkalomra toborzott csapat állandó munkacsoporttá alakult. Néhány hét alatt ráéreztünk a közösen végzett munka varázsára, összetartó erejére.

Tanulmányok készültek, amelyeket bemutattunk a szakmai és a civil fórumokon.

A tanulmányok bővültek, csiszolódtak, néhányból egyetemi szakdolgozat vagy tudományos diákköri dolgozat lett. A tájfelmérésként induló munka komplexebbé vált, iskolai feladatból életszagú, felelősségteljes feladat lett, a Sztánai Műhely pedig szellemi közösséggé kovácsolódott.

A kétkezi munka
A tájfelmérés után bementünk Sztánára. Nemcsak a tájhoz kerültünk közel, hanem az emberekhez is, amit kétkezi munkával értünk el. És elindultak a sztánai nyári táborok, előadókkal, kalákával és egyre több helybéli barát részvételével. Elvégeztük a patakmeder rendezésével járó feladatokat, felújítottuk az itatót, faragtunk faitatót, készítettünk információs táblákat.

A budapesti tudatosítás
Már a munka kezdetén világos volt, hogy az erdélyi munka több mint egyszerű szakmai feladat. Tájat formálni csak közösségekkel együtt érdemes. A munka sokszor szélmalomharcnak tűnt. Ugyanakkor, megérezni a hely szellemét, a gyökerek végtelen egymásba fonódásának kozmikus rendjét, az emberi lélek és szellem tájalakító erejét, mindez olyan ajándék, amiért keményen meg kell küzdeni.

A Sztánai Műhely szellemi műhely. Nincsenek állandó tagjai, vagy ha úgy tetszik, csak állandó tagjai vannak. Kós által ránk hagyott szakmai és szellemi hitvallását mindenki magáénak vallja, aki a soraink közé áll.

Alapító tagok: CSABA Kinga, FEHÉR Orsolya, JÁNOSI Dóra, KESSELYÁK Noémi, KRISTÁLY Anikó, TAKÁCS Edvárd, SZAKÁCS Barnabás, KABAI Róbert, FEKETE Albert

BCE, Kertművészeti és Kerttechnikai Tanszék

A zabolai Mikes család (Gregor Roy Chowdhury), Sepsibükszád Község Polgármesteri Hivatala és a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Erdélyi Tájtörténeti Szemináriuma (Fekete Albert PhD) 2006-ban meghívásos ötletpályázatot hirdetett a fürdők kertépítészeti revitalizációs tervének elkészítésére. A tervpályázat tárgya a zabolai Mikes család számára visszaszolgáltatott fürdők tájépítészeti rehabilitációs programtervének elkészítése volt, míg a tervpályázat célja pedig a kertépítészeti és építészeti javaslatok összegyűjtése volt, amelyek támpontot adhatnak a hajdan virágzó Mikes-fürdők (Vallató-, Hammas-, valamint Bükki-fürdő) rehabilitációjára, közcélú használatára.

2007-ben kezdődött el a Mikes-fürdők felújítása. A kalákában végzett építéshez a nyertes pályamű (szerzők: Hómann János, Sárospataki Máté) szolgáltatta a szakmai alapot, ami a helyi ácsok és fürdőszakértők segítségével vált véglegessé.

A terület magántulajdon, de teljesen nyitott, így sok helyi lakos látogatja a fürdőket.

A tulajdonos Mikes család is azt akarta, hogy továbbra is szabad használatú legyen a felújított komplexum, gyógyvizeivel és egyéb természeti értékeivel együtt.

A felújítás időszerű volt. Az egykori gerendamedencék megsüllyedtek a kitaposott, csúszós talajon. A megnövekedett látogatói létszám miatt nagyobb, a medencékhez, és a környezeti adottságaihoz illeszkedő faburkolatokat hoztunk létre, melyek a fürdőzés mellett a természeti értékek megóvását, bemutatását is szolgálják. A Vallató-fürdő körüli lápos környezetben biztosítani kellett a medence használhatóságát, illetve meg kellett építeni az átjárót a szomszédos gázfeltöréshez, ahol mofettát építettünk. A Hammasfürdők területén pavilon épült, ami védelmet nyújt az eső és a szélsőséges napsütés ellen is.

Az volt a célunk, hogy mindkét helyszínen funkcionálisan megalapozott, használható és a hely szelleméhez illeszkedő terek és térkapcsolatok jöjjenek létre.

SÁROSPATAKI Máté

BME, Középülettervezés Tanszék

Láris Barnabás, Kemes Balázs, Varga Imre kezdeményezésére 2008-ban indultak el az alkotótáborok, elsősorban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Középülettervezési Tanszék, valamint az Urbanisztikai Tanszék hallgatóinak bevonásával. A szerveződés lényege, hogy az építészhallgatók a – gyakorlatban is
kamatoztatva tudásukat – egy kiválasztott magyarországi településre kisebb építményt terveznek, majd nyári táborban kiviteleznek is. Fontos, hogy a közösség aktív részese legyen a folyamatnak, valós igényeket tárjanak fel, hiszen csak a tenni vágyó, elképzelésekkel rendelkező lakók tudják valóban hasznát venni a produktumnak. A munka során a falu közössége és a hallgatók megismerhetik egymás gondolkodásmódját, hozzáállását. A szellemi és fizikai építés során mindkét közösség gazdagabb lesz.

Az együttműködő felek megtalálása nehéz feladat, a helyszín kiválasztását a polgármesterek, közösségi vezetők személyes megkeresése, bemutatkozó egyeztetések előzik meg. Amikor megtaláltuk a partnert és körvonalazódott a feladat, az egyetemistákkal ellátogatunk a helyszínre. Megkezdődnek a vizsgálatok, ötletelések. Hétről hétre rajzos tablók mutatják be a fontosabb tervezési momentumokat. Ezek eljutnak a település lakóihoz is, hiszen a siker érdekében elengedhetetlen a folyamatos kontroll. Nagyon fontos, hogy mindkét közösség a magáénak mondhassa a készülő építményt, csak így lesz majd örömük benne.

A félév végére elkészülnek a tervek, a hallgatók beszerzik az építőanyagokat. Nyáron pedig az egyetemisták – általában egy hetes tábor keretében – saját erejükből, a helyiek segítségével valósítják meg a terveket. Az építmény felavatása a készítőknek és a leendő használóknak is nagy ünnep.

BME, Szerves Építészet

„Ne vágják egymás lábába a csákányt” – mondta Makovecz Imre, amikor a Visegrádi táborok lényegét kérdezték tőle. A lényeg az egymás megismerésén alapuló alkotóközösség építése, a közös munka, az egymásra figyelés, a környezettel való törődés, a dicséretek és kritikák helyes kezelése… Az akadályokon, mint a tű fokán kell áthaladniuk a hallgatóknak, hogy lássák majd mindazt, ami összeköti az Eget a Földdel.

A szerves építészet tantárgy keretén belül 2008-tól a Visegrádi táborok mintájára nyári építőtáborokat szerveztünk Sárospatakon, Devecseren és Kolontáron.

A befogadó közösség vezetőivel és a civil szervezetekkel konzultálva alkottuk meg a tervezési programot. A hallgatók a helyszín 26 megismerésével és hasonló akciók tapasztalatai alapján készítették el pályázati terveiket. A kiválasztást nem zsűri végezte, hanem maguk, egyfajta „súlyozott demokrácia” elve szerint. A résztvevőknek egy, két oktatójuknak három szavazata volt. A kiválasztott három javaslatból a befogadó, az építés költségeit vállaló szervezet választhatott, figyelembe véve a tervek rangsorolását. A folyamatban a hallgatók megismerhették a tervek eszmei „súlyát”, ezután hozták meg döntéseiket. A nyertes terv készítője az elismerésen túl feladatot is nyert: vezetésével kellett a díjazottaknak elkészíteniük a kivitelezési terveket, illetve irányítaniuk az építkezést. Így a többiek gondolatai is integrálódhattak a munkába, amit a használók igényei, a helyszín pontosabb ismerete alapján kellett továbbfejleszteni.

A háromhetes táborokban a kemény munka mellett a környék kulturális értékeit bemutató kirándulásokat és szakmai előadásokat is szerveztünk. A munkának nemcsak az volt a célja, hogy elkészüljenek az építmények, hanem az is, hogy a csapat megismerje a befogadó közösséget. Megtapasztalhatták, hogy az épületek legfőbb építőanyaga a közösség, és hogy a ház nemcsak óvja és kiszolgálja, de ki is fejezheti a lakók lelkületét.

TURI Attila építész

Félegyházi András tábora

Egyszer volt, hol nem volt, élt a Balaton felvidékén, Lovason egy család – a Márffy család – négy gyerekkel, lovakkal, marhákkal a patak partján egy régi malomban.

Volt egy barátjuk, egy építész, aki a családjával már évek óta visszatérő vendége kedves házuknak. Történt egyszer, hogy összedőlt a pajta. Összetanakodtak, mit is lehetne tenni? – Aztán arra jutottak, hogy építészhallgatóknak tábort szerveznek, és együtt építenek egy újat, szebbet, jobbat.

Úgy is lett, s a pajta még most is áll.

FÉLEGYHÁZI András építész

BME, Urbanisztikai Tanszék

A BME urbanisztika oktatásának 2003 óta sikeres programja a városkutató tábor, amelynek keretében a vizsgált települések fejlesztési- és rendezési terveihez értékes tudás gyűlik össze.

Hallgatóinkban a valós helyzetekben erősödik a települések természeti-, társadalmi- és épített értékeiért érzett felelősségvállalás. Ez az ösztönző hatás általában iskolai kereteken kívüli is jelentős munkára sarkall, emiatt települési közösségek létező igényeire és lehetőségeire készítünk fejlesztési programokat, települési- és építészeti terveket.

A tapasztalatra alapozott fenti oktatási célok elérését szolgálja a „Tér_képző” tervező- és építőtáborok szervezése is, ahol épületeket, szabad tereket és közterületi tárgyakat tervezünk. A részvételi tervezésben készülő alkotásokat nyáron, önkéntes munka keretében, a helyi lakosokkal együtt építjük meg.

Varga Imre építész, településtervező

Nagy István Művészeti Líceum

A csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumban nem csak az a célja az építészeti oktatásnak, hogy felkészítse az egyetemi felvételire a középiskolás diákokat. Fontos, hogy nyitottak legyünk környezetünk problémáira, ismerjük építészeti hagyományait és a vizuális kultúrát. A képzés komoly alapot jelent azoknak, akik majd alkotótevékenységet folytatnak. A gyerekek az építés során szerzett építészeti és gyakorlati ismeretek megszerzése mellett megtanultak csapatban alkotni, természetes anyagból karakteres természeti környezetbe építeni, egy olyan közösség számára, amelyik értékeli, használja és tovább gondozza azt. Ez a közösség életét befolyásoló, annak életminőségét javító tevékenység, ami meghatározó szociális, vizuális, kulturális tapasztalatot nyújt az alkotóknak.

MÁTHÉ Klára Krisztina

Széchenyi István Egyetem, Győr, Épülettervezési Tanszék

faluÉPÍTÉS. A projektet 2011 őszén hívtuk életre. Ekkor végzett építészek és építészhallgatók, és mint a világban helyüket kereső fiatalok úgy éreztük, szeretnénk tenni: az építészet eszközeivel, de két kézzel is, közösségben.

Valóság. A kezdeti hangzatos vidékmegmentő, felvirágoztató mondatok a 2012 nyarán Bogyoszlón megvalósult első építőtábor után csendesedtek, realizálódtak; de megmaradt az akarat: évről évre felkutatunk egy falut, egy apró közösséget, beszélgetünk, próbáljuk megtalálni a közös hangot, majd együtt a feladatot. Erre hallgatói tervpályázatot írunk ki az egyetemen. (Nincs nagyobb lehetőség egy építészhallgató számára, mint hogy még az egyetem évei alatt megvalósulhat egy háza.)

Jelenlét. A szakmai bírálat után a két legjobb tervet elvisszük a faluba, hogy ők dönthessenek. Majd segítjük a tervek elkészítését, tábort szervezünk, a helyi gyermekeknek építész-napközit, majd a nyáron két-három hétig művezetünk, irányítunk, esténként a kocsmában beszélgetünk és a végén köszönetet mondunk mindenkinek. (szöveg: Tátrai Ádám)

faluÉPÍTÉS projekt – ötletgazda, szervezés
STEIN Júlia, Szalánczi Donát, TÁTRAI Ádám

ZIE-YMÉK NTDK Építőtáborok

A SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar jogelőd intézményében 1879-ben indult az építészetoktatás. A Magyar Királyi Állami Felsőépítőipari Iskola képzéseinek a kezdetektől fogva fontos eleme volt a múlt építészeti emlékeinek felkutatása, fölmérése és dokumentálása. Az elődök nyomdokain 1972-ben létrejött Ybl Miklós Műszaki Főiskolán 1976-tól a mai napig működik a Népi Építészeti Tudományos Diákkör (NTDK). Alapítója és első vezetője Dr. Szabó László, őt Dr. Reischl Gábor professzor követte. A diákkör munkáját jelenleg Fülöp István építész vezeti. Az idők során a diákkör tagjai fontos anyagokat állítottak össze a Kárpát-medence magyar népi építészet értékeiből. Az utóbbi évtizedben a felmérések mellett megjelentek az építéssel foglalkozó táborok is. Ez különösen fontos, hiszen a SZEI–YMÉK Építészmérnöki Intézetének képzési céljai között kiemelt szerepet kap a gyakorlati oktatás erősítése.

A táborok mindig az egyes vidékek népi építészeti hagyományaihoz kapcsolódnak, elősegítve a települések értékeinek felkutatását, fennmaradását, az építési hagyományok továbbélését. 1993-ban a Népi Építészeti Tudományos Diákkör munkáját Kós Károly-díjjal ismerték el. A táborokban kialakult emberi kapcsolatoknak pont olyan fontos szerepe van, mint a közös útkeresésnek és egymás erősítésének.

Az diákkör tagjai között annak idején számos, a mai magyar építészet reprezentáns alkotója fordult meg, igazolva, hogy a népi építészet ismerete nélkül nincs magas szintű alkotómunka.

MARKÓ Balázs DLA

Egyházi Falu Tábor

A kézműiparáról ismert Kalotaszeg a századfordulóra a magyarság egyik emblematikus néprajzi tájegysége lett. Hírnevét tovább erősítették Kós Károly és Debreceni József fatornyokról készült rajzai és linómetszetei. Az 1452-ben épült magyarvalkói kerített erődtemplom festői tájon található „bástyája” az Erdélybe látogató magyarság egyik zarándokhelye lett.

A kirándulócsoportokat a falu rossz infrastrukturális viszonyai sem akadályozzák meg abban, hogy meglátogassák a középkori templomkertet. A temetői „paradicsomkert” egyik eszmei értéke a Miháltz Elek nemesítette gyümölcsöskert, másik ékessége a közel 100 éves pavilon, amit Miháltz Ákos tiszteletes épített, és amelyben Jékely Zoltán is nyaralt az 1930-as években.

A templom és a táj szellemiségéből született meg Jékely Medárdus című regénye. A faluhoz köthető Valkai András, az egykori nemesi Valkai család tagja, aki 1570-ben, elsőként dolgozta fel a Bánk bán históriát. Magyarvalkó népi építészetével Bátky Zsigmond foglalkozott egyik néprajzi fényképsorozatában, majd Jékely unokatestvére, Nagy Jenő professzor kutatta hagyományait. A falu különleges geológia leleteit, üledékes rétegeit, tájformáit már korai geológia tanulmányok kiemelik. Ezeket Miháltz István geológus professzor foglalta össze tanulmányaiban.

Az emlékpavilon és a hozzá tartozó kert felújításával, a tájköltészeti, tájesztétikai, tájtörténeti és örökségvédelmi témákat bemutató interaktív kiállításával fel tudtuk mutatni Magyarvalkó igazi értékeit.

BCE, Kertészettudományi Kar

Építsünk környezetbarát házat olcsó építőanyagokból, olyanokból, amelyek könnyen beszerezhetőek a Vajdaságban.
Legyen egészséges levegő- és páraháztartása, és a rezsiköltsége se legyen magas. A ház építése váljon igazi közösségi élménnyé. Építsünk kalákában!

A fenti kritériumoknak a szalmabálából épült ház felel meg leginkább.

A résztvevők a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Zentai Kihelyezett Tagozatának hallgatói, valamit a téma iránt érdeklődő önkéntesek: BÖRCSÖK Attila, FIRIC Noémi, MOLNÁR Tamás, HORVÁTH Ágnes, NAGY Zsombor.

Az ötletgazda és levezénylő mester HORVÁT Lehel.

dAM, Debreceni Alkotó Műhely

A három éve létrejött debreceni Alkotó Műhely (dAM) az építészek kulturális színtere, rendezvényekkel, előadásokkal, workshopokkal gazdagítja a helyi építészek programjait.

Idén első ízben szerveztük meg az építőtábort, azzal a céllal, hogy a résztvevők felfedezzék az építés, az alkotás örömét, hogy olyan tradíciókkal, munkamódszerekkel ismerkedjenek meg, amelyeket a hétköznapokban nem lehet elsajátítani. Nemcsak gyakorló építészeknek szerveztük, hanem hallgatóknak, érdeklődőknek is.

A tábor kovásza a közösségi alkotás. Az építménynek teret adó kis falu lakói együttműködőek és nyitottak voltak. A tábor összehozza az itt élőket, akik nagy szívvel vesznek részt az építésben. Az építés a tábor lakóit is erős közösséggé kovácsolta. Mint az ács kezében a faanyagok, úgy csiszolódnak össze a résztvevők.

ReFót

A Fiatalok Lendületben Program keretében sikerült olyan hazai tervet megvalósítani, aminek kézzelfogható eredménye egy közösségi építmény, ami nemcsak jelkép, de a helyiek találkozóhelye is egyben.

A ReFót, Fiatalok Fótért csapata azzal a céllal jött létre, hogy közösségi kezdeményezéssel újítsák meg a Sipos Pál teret.
A Fóti Városszépítők támogatásán túl a fiatal csapat élvezte a helyi vállalkozók és a lakosság támogatását is. A kezdeti lépésekhez a Fiatalok Lendületben Program biztosította a forrást. A projekt elsődleges célja az volt, hogy közös értéket hozzanak létre a helyi közösség számára, hogy bevonják a város minden korosztályát, különös tekintettel a helyi fiatalokra és a Fóti Gyermekváros lakóira.

A fiatalok nemcsak egymást inspirálták, de lendületbe hozták az idősebbeket is. Az így megvalósult szabadtéri közösségi tér kiváló sportolási és pihenési lehetőségeket biztosít a város lakóinak.

Az összekovácsolódott csapat október végén újra kézbe vette az ásót, a kapát, a gereblyét, hogy fákat ültessen.

A fiatal csapat hosszú távú tervei között szerepel egy klubhelyiség létrehozása, ahol télen is lehetőség nyílna kulturális programok szervezésére.

A Sipos Pál téri építkezés jó példa arra, hogyan tud összefogni egy Budapest környéki kisváros, hogy a főváros kulturális és gazdasági szívóereje ellenére lokális erőteret hozzon létre. Fót közössége büszke a Sipos Pál térre, hiszen régen nem látott összefogás valósult meg. A ReFót kezdeményezése mellé számos fóti vállalkozó, magánember, civil szervezet és egyesület állt.

KISS Hajnalka

MOME

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Tanszékén (2010-től Építészeti Intézet) kilenc éve folyik a „learning by doing” tanítási gyakorlat.

Az Építész Tanszék korábban is szervezett nyári építéseket, de 2006-tól az elsőéves építészhallgatók tavaszi fél-éves tervezési feladata egy kisépítmény tervezése. A hallgatók egy szemesztert töltenek a tervezéssel, amely – a távoli erdélyi helyszínek kivételével – mindig a hely bejárásával kezdődik. A félév végén közösen választjuk ki a tervet, amit az évfolyam megépít. A faépítmény a helyi közösség igényeit figyelembe véve készül. A feladat kiválasztásánál fontos szempont, hogy azt egy évfolyam a kéthetes nyári tábor alatt meg tudja építeni.

A munkát a helyi önkormányzat, lelkes vállalkozók, lel-készek, papok segítik, gyakran a szállás és az étkezés biztosításával. Az elmúlt években haranglábat, gyalogoshidat, kilátót, buszvárót, nyári sütőházat, kútházat építettünk a fővárostól távoli helyeken, Erdélyben, az Őrségben és a Mátrában.

A közösen végzett fizikai munka egyben csapatépítés is, a nyári workshopok meghatározó élményt jelentenek a résztvevők számára. Az építve tanulás mára a MOME építészképzésének szerves része lett.

NAGY Tamás építész

COOP pe Strada & Heritas

A több nemzetiséget integráló erdélyi COOP pe Strada csoport célja, hogy bevonja a városi lakosságot és a szakmai köröket különböző közösségi célok megvalósításába. Megfigyelik és elemzik a városi környezetet, majd megpróbálnak válaszokat adni a felmerülő problémákra.

A 2011-ben alakult csoport elméleti és építő műhelyeket szervez, oktatómunkát folytat és szabadtéri kiállításokat szervez, miközben bevonja a lakókat a városfejlesztés vízióiba. Fontosnak tartják a civil összefogást, azt, hogy minél többen vállaljanak feladatot az élhetőbb városi környezet kialakítására.

A COOP pe Strada csoport az önkéntességre, a közösség építésére és kis költségvetésre alapoz. Ezek inkább pozitív hozzáállást igényelnek, mintsem erős anyagi hátteret. Fontosnak tartják a hasonló céllal létrejött szervezetekkel való együttműködést.

Sztánai Örökségvédelmi Tábor

A hatéves múltra visszatekintő, Erdélyben zajló Építészeti Nyári Egyetemek célkitűzései közé tartozik az erdélyi épített örökség megvédése, dokumentálása és ápolása. A Nyári Egyetemeket diákok szervezik, elsősorban erdélyi építészhallgatók számára.
A kezdeményező dr. Guttmann Szabolcs építész, a Romániai Építészkamara Erdélyi fiókjának elnöke volt. Az utóbbi két évben a nyári egyetemek több más szak bevonásával zajlottak. Részt vettek földrajz, művészettörténelem, szociológia, tájépítész és turizmus szakon tanuló diákok is. Fontosnak tartjuk, hogy a ránk maradt épített örökséget ne csak ápoljuk, dokumentáljuk, hanem megismertessük a közönséggel.

Figyelembe véve a kalotaszegi tájegység meghatározó szerepet betöltő Varjúvárat, és Kós Károly végrendeletében is megjelenő kívánságát, miszerint a Varjúvár egy része látogatható legyen, fontosnak tartottuk, hogy megnyissuk a nagyközönség számára. A Nyári Egyetem programjának keretében megszerveztünk egy Sztánai Örökségápoló tábort, ahol a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építészeti és Városrendezési Karán tanuló diákok vettek részt. A hétnapos örökségápoló tábor ideje alatt sikerült újraépíteni a Varjúvárat körbeölelő kőkerítést és támfalat.

Mi, építészhallgatók úgy gondoljuk, hogy ma is szükség van Kós Károly hagyatékának ápolására, de talán még fontosabb, hogy megismerjük munkásságát, és megtaláljuk azokat a gondolatokat, amelyeket hitelesen tudunk tovább építeni.

NYME Alkalmazott Művészeti Intézet

Sokakat vonz az Őrség semmihez sem fogható világa. Aki bejárja szűk útjait, eltéved patakvölgyeiben, körültekint a dombjairól, szinte újjászületik. Közel kerülni az állatokhoz, beszél-getni a helyi gazdával, aki megmutatja, hogyan bárdolták a fenyőrönköt gerendává… Itt a turista nem jöttment, hanem egy máshonnan érkezett érdekes ember. Nézni a naphosszat a szérűn pücskörésző asszonyt, este megkóstolni dödölléjét. Szövevényes, gazdag emberi kapcsolatokat mutató világ ez. Az itt élőkben még van bizalom egymás iránt, az emberek ismerik a másikat. Szalafőn kimondottan erős, összetartó a közösség. Minden korosztály megtalálja módját a szolgálatnak: van önkéntes tűzoltógárda, „Banyaklub” és focicsapat is. Ez a működő, kerek világ nyitott és befogadó, az egyéneknek és a közösségeknek is vannak céljai. Mindenki segíti a másikat. Új szokásokat alakítanak ki a nyári fesztiválokkal, de őrzik a régi hagyományaikat is. Tárt karokkal várják a turistákat, valaki mindig készségesen útba igazítja az érdeklődőket.

Úgy kell tehát beavatkozni a táj megőrzött egységébe, hogy a létrehozott műtárgy természetesnek hasson.

Persze, az összefogás, az építés közösségi rituáléja sokszor magánál az építménynél is fontosabb.

Hello Wood

A Hello Wood nemzetközi művészeti program fő eleme egy nyolcnapos magyarországi nemzetközi alkotótábor, melyre immár ötödik alkalommal kapnak meghívást magyar és külföldi felsőoktatási intézmények, alkotócsoportok, szakemberek. A 6-8 fős csapatok a workshopvezetők szárnyai alatt valósíthatják meg közös elképzeléseiket. 2013-ban a 130 fős programra 12 ország 18 egyeteméről érkeztek diákok. Az itt létrehozott alkotások többnyire fából készülnek és kifejezik a társművészetek segítségével megvalósult társadalmi szerepvállalást.

A Hello Wood tudományos és művészeti területeket integrál, közösséget épít és tehetségeket kutat, miközben országhatárokat átívelve hoz össze diákokat és oktatókat.

A Hello Wood olyan egyedülálló tapasztalási forma, ahol „a tett tanít”. Célunk, hogy a résztvevők vegyes csapatokat alkotva tapasztalatokat cseréljenek. Az eddigi gyakorlat szerint idén is megtartjuk a workshopvezetői rendszert, mert így jó eséllyel alakul ki tudástranszfer, mindemellett egyedülálló lehetőség a generációk közötti falak lebontására, olyan ismeretségek kialakítására, amelyek túlmutatnak az egyetem falain.

POZSÁR Péter